Sokan kérdezték, hogy miért csinálom. Két nagy "utazó" szavaival válaszolnék: "szerettem volna, ha van egy zsákom, amiben benne van minden, ami ahhoz kell, hogy aludjak, ellakjak, egyek, főzzek, vagyis egy szabályos konyhát és hálószobát akartam a hátamon cipelni, és el akartam menni valahová, ahol tökéletesen egyedül vagyok, ahol belenézhetek az elmém ürességébe, ahol egyformán távol lehetek minden ideától". (Jack Kerouac) "Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém" (Dante) Ezek az idézetek csak megközelítőleg és részben fejezik ki azt, amit érzek a caminoval kapcsolatban. A legfontosabb ok az, hogy amióta hallottam ennek az útnak a létezéséről, azóta hív, és azóta el kell oda mennem. Másféle vágy ez, mint a világlátás vágya. Nem tudom, miért, de egyszerűen nem hagy nyugodni az érzés, hogy ott kell lennem. És nemsokára ott leszek.